Na. Második nap a suliban.Éljen.
Várjunk??? Tényleg éljen. Nem volt annyira gázos, mint hittem. Sőt, egész elfogatható volt.
Az volt, hogy:
Reggel amikor felkeltem csináltam magamnak és apunak reggelit. Na most, itt kezdődtek már a gondok. Tudom, hogy nem vagyok valami Jamie Oliver, de azért azt hittem, hogy egyszerű gofri reggelit el tudok készíteni. Én ilyenre számítottam:
Apa ilyenre számított:
És a végén ilyen lett:
Mindig is tudtam, hogy valami rejtett tehetségem van. De tényleg ennyire rejtett?
Hát a reggeli nem sikerült valami jól, így nem is fogyott el (csodálkozom?). Apa megitta a kávéját, és elvett egy almát a pultról, és már rohant is. Már csak én maradtam otthon, és az égett gofri. Nekem sem volt kedvem még csak hozzá érni se,ezért inkább ittam egy tejes kávét, és már mentem is öltözni. Mivel a merő egyszerűséget, és a farmert kedvelem a választás a következő csodás darabokra esett:
Sosem voltam az a csiri-csáré naponta veszünk új ruhát lányt, de ahogy a gardróbomat elnéztem, arra a döntésre jutottam, hogy itt az idő felfrissíteni kicsit. Hiszen a legtöbb cuccom agyon hordott, vagy kicsi, vagy egy csöppet ciki...
Bepakoltam az uzsimat felfogtam a hajam, magamra raktam egy kis sminket(mivel a bőröm jelenleg nem a legszebb, vagy egyáltalán vállalható) és már rohantam is a busz meg állomásra.
Már a buszon is megbámultak (egyenlőre érhetetlen okokból), de amikor beértem a suliba.... Na az maga volt a pokol. Mindenki úgy nézett rám, mintha valami űr lény lennék. Aztán még majdnem el is estem a saját lábamban. Tudtam, hogy ma nem kellett volna suliba jönnöm.
Az első utam egyből az igazgatóiba ment, ahol egy lelki "beszélgetés" és a kulcsok átadása után, már mehettem is. Eddig meglepően simán alakult minden. A szekrényemhez érve megpillantottam egy cetlit:
Mondanom sem kell, mennyire meglepődtem. De (gondolom) valaki rossz szekrényre tette, így egyből kidobtam. Átnéztem az óra rendem: kémia jön. A számomra leggyűlöltebb óra. Nem hinném, hogy ez itt megváltozna.
Miközben ilyesmi fajta gondolatokkal "játszadoztam" valaki megszólított. Megfordultam, és egy alacsony ázsiai fiúval találtam szembe magam: Gondolta köszön egyet az új lánynak, és szívesen segít nekem bármiben. Visszaéltem a helyzettel, és megkérdeztem tőle, hogy merre van a kémia terem.
Természetesen megmondta, és elkísért odáig. Miközben "sétáltunk" folyamatosan beszélt. Elmondta, hogy miket lehet csinálni a suliban, hogy kikkel álljak szóba, és ki az, akit inkább kerüljek, meg úgy mindent elhadart 3 perc alatt. Persze én az egészből ennyit értettem: dfghjkléloiuztrdchhmmmmmfghjhgfd
Becsengettek, és kezdődött az óra. Abból is kb. annyit értettem mint Erik (így hívják az ázsiait) beszédéből. A tanár nevét még könnyen kivettem (Marie), de onnantól kezdve semmi.
Rohadt hosszú volt az óra (és még 6 ilyen!!!), de véget ért(hála Istennek).Kijöttem a teremből kicsit sántikálva, és hatalmas szerencsémre neki mentem valakinek.
- Úristen, bocsi véletlen volt!- szabadkoztam.
- Nem gáz.- mondta a srác akiknek neki mentem. Nem mondom, elég jól nézett ki, de hát egy ilyen pasinak biztos van csaja. A gyanúm beigazolódott. Amint a szöszi észrevette, hogy egymást bámuljuk közbe szólt:
- Hey, szia, biztos te vagy az új lány. Bonnie ugye?- mondta
-Ööö. igen, Bonnie vagyok.- nyögtem ki.
- Én Cassie vagyok, Ő pedig Adam a barátom.- mutatott Adamre aki, még mindig engem bámult. Csúcs.
Örülök a találkozásnak Bonnie.- mondta a srác.
- Hát, reméljük jól érzed majd itt magad. Sok szerencsét!- mondta a szöszi, és elment. Jobban mondva inkább eltáncolt. És vele együtt a pasija. Adam.
A maradék 6 óra is ugyan olyan unalmasa telt, mint a kémia. Az ebédszünetben Erik mellém ült, és amikor Adam bejött, egyből rám nézett. Asszem közlöm vele, hogy nem az esetem.
Már épp mentem volna haza, amikor egy másik csaj leszólított:
- Ááá, hát itt az új lány. Bonnie Wright igaz? Nagyon örülök. Én Alison vagyok.
- Helo Alison.- mondtam
- Mond csak, hogy telt a napod?- kérdezte
- Hát.. öm.... Egészen jól. Köszi.
- Hát ez nagyszerű!!!- csattant fel.
- Akkor lejöhetnél holnap velünk a partra. 6- kor a First Beach- en.- mondta
- Köszi a meghívást, lehet, hogy eltudok menni.
Alig várom.- és elhajtott egy piros Porsche- val.
Akinek telik rá... Miért is ne??
Én addig is maradok a környezet barát busznál.
Miután hazaértem, gyorsan átöltöztem, megcsináltam a házit, és TV-t néztem.
Közben apa is hazajött, és ilyeneket kérdezgetett, hogy: "És milyenek veled? Vannak már barátaid? Mi volt ma?"
Én úgy döntöttem, hogy kitérek a válaszok alól, és inkább készítek valami vacsit. Nagyobb szerencsével, mint a reggelit:
Asszem sikerült ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése