Bonnie bébi a felrázza a bulit....

Sziasztok, babák!!! Nahát még mindig teljesen oda, meg vissza vagyok a díjamtól, egész héten ezzel menőztem :DDD Az osztály társaim mesélhetnének párat erről xd. Na, de a lényeg: Még egyszer nagyon köszönöm a díjat, és hogy ennyire tetszik nektek az írásom, ráadásul a nézettség lassan eléri az 1000-t!!!!! JIPPPPPÍÍÍÍÍÍÍ *---------* És most, a szomorú hírek: LASSAN, NAGYON LASSAN, de véget ér a Bonnie élete. Nem kell megijedni, még nagyjából 10-15 rész. Megpróbálok nagyon hosszú részeket írni, remélem élvezhető lesz, és ne feledd NAGYON LASSAN JÖN EL!!!!!!!!! De elég a szavakból, legyen még több szó: 

Még mindig ugyan ott:

Mindig tudtam, hogy apának nagyon jó a humor érzéke. Az a kedvenc vicce, hogy : "(cirip, cirip, szöcske hang -,-)". MINDIG nevet valamin, főleg a nagy poénján:" Kész a házid?". Szóval egy ilyen poénzsák mellett nőttem én fel. Persze nekem csak nyomi viccek jutottak, mint a" Mi van a hangya boj alatt???? Hangya girl." Pff..... Tiszta gáz vagyok. De amikor ott álltam, annak a háznak a kapujában, amit daruval rombolnék le....... Megfagyott az ereimben a vér. NEM LEHET, MONDOM NEM LEHETSÉGES, HOGY APA AZZAL OTT VAN EGYÜTT!! Mert na vajon ki nyitott nekünk ajtót??? Hát persze, hogy legjobb barátnőm anyja,!!!! Úristen, hiszen ez Alison mamikája!!!! Jipppííí, ünnepeljünk. Én tényleg mindjárt sírok!!!

- Ó, azt a kutya fáját!- mormoltam 

- David! Annyira örülök, hogy itt vagy! És persze neked is Bonnie!- mondta Lucinda igazgató asszony. De kedves......

- Mi is nagyon örülünk!- mondta apa, majd oldalba bökött, mivel még mindig nyitva volt a szám a csodálkozástól. Ezután beinvitáltak minket a Sátán barlangjába..... Hát mondanom se kell!!! Minden csupa márvány, a legújabb stílus, tiszta csicsa  az egész lakás... HÁNYNOM KELL!! Undorító, egyáltalán ki tud ebben élni??? Kinek tetszik az ilyen, hagy pofozzam fel, hagy pofozzam fel!!!! Már éppen a teljes kirohanás szélén álltam, amikor megérkezett... Ott állt előttem, bűbájos mosolyával, szép ruhában, 1 kiló vakolattal az arcán: ALISON. 

- Szia Bonnie, örülök, hogy újra látlak!- hazudta a pofámba, majd megölelt. Én meg lesokkoltam. Legszívesebben  hazáig futottam volna, vagy adtam volna neki egy jobbost, de úri kisasszony módjára csak ennyit suttogtam:

- Ezt ugye te sem akarod?!- úgy tűnik A. értette amit mondtam, mert  gyilkos tekintettel nézett az " ifjú párra". Remek. Hát ez rohadt jó. Nem elég, hogy a suliban is el kell viselnem, de most már a környezetemben is ott lesz, mint egy idegesítő szúnyog: ZZZZZZ úgyis megcsíplek!!! ZZZZ úgyis megdöglesz!!! Rosszat fogok álmodni. Ezután leültünk egy......egy asztalhoz azt hiszem. Nem tudom megmondani, nagyon nagy volt! És hab, a tortán beszélgettünk egy jót:

-Na és hogy vagytok?- kérdezte Alison anyja
- Minden teljesen rendben van, ugye Bonnie?- nézett rám apa. Én még mindig teljesen le voltam sokkolva az egész helyzettől, ezért csak bólintottam egy nagyot, és közben hunyorogtam.
- Iiiiigen.... - mondtam. Láttam apun, a meglepődöttséget, és talán de csak TALÁN, egy kis csalódást. Abban az 1 pillanatban, aztán el is tűnt... Mivel elfordította rólam a tekintetét.
- És veletek, minden rendben Paula?- kérdezett vissza apa. Állj. Állj, hogy mi?! PAULA??????? Az ki a halálom??? csak nem az igazgató asszony?! De hát őt nem is így hívják!!!!
- Természetesen. Alisonnak éppen most jött meg az egyetemi ajánlása, és képzeljétek: a Yale-ről küldték... Lehetséges, hogy felveszik. Hát ez nem nagyszerű?- örvendezett "Paula". Persze, igen jól van... Dicsekedj még a lányoddal igazad van..... DE ÉN EZT LESZAROM! Az én szememben egy liba marad, örökre.
- Ó, valóban ? Gratulálok Ali!- mondta apa. Nekem, ebben a pillanatban lett elegem Alisonból, és az őt körülvevő rajongó táborától. Ha idáig netán unalmas lett volna ez a kis "összeröffenés", akkor majd most meglátjuk, hogy mennyire tudom felrázni. Igen, belém szállt a kis ördög... MUHAHAHAHAHAHAAAAAA
- Ó Ali, hogy ennek mennyire végtelenül örülök! Biztos nagyon büszke vagy az eredményedre. És mond csak, hogy is sikerült ez? Beadtál egy papírt amin rajta voltak a "jó tetteid"?? Áááá, biztos nem így volt, különben a papírt sem lehetett volna elküldeni. Mert végül is minek, ha üres?!- itt az ideje, hogy "Paula" a világ legbüszkébb anyukája legyen!!! Hiszen, a lányának van mivel dicsekednie: drogok, pia, bulik.... és akkor még gyilkosság is!!! Igen, ezek mellett én is büszke lennék rá.... és az is vagyok ;)

Kövi rész holnap!!!!

Sorry

Nem tudom hogy, nem tudom miért, de  kitörlődött a következő fejezet :'((( 10 OLDAL LETT ODA, 20 OLDAL!!!! MOST MÁR ISTEN BIZONY, HOGY KIDOBOM EZT A SZ@ROS GÉPET!!!!! Hogy mikor tudom újra írni pfff, jó kérdés, és sajnálom, hogy nem raktam ki amikor ígértem :'''''(((( Most Klau baba nagyon szomojúúúúú... Viszont talán egy jó hírrel szolgálhatok: egy nagyon kedves barátnőmmel nyitottunk egy új blogot melyen neve Loca People .Ha kíváncsiak vagytok rá kukkantsatok be, kommizatok, esetleg piáljatok. Bár még csak 1 bejegyzés van, de már abból is nagyon sokat megtudhatok. Egyébként ez hasonló a Szent Johanna Gimihez, csak nem egy ember szemszögéből látod az eseményeket, hanem mindenki szögéből. És persze nem a szerelem lesz a fő téma... Remélem ezért tetszeni fog, és mivel ketten írjuk minden héten lesz ott új rész. Addig is jó szórakozást a többi dolgotokhoz


PUSZI: KLAU <3

ÍZELÍTŐ A HOLNAPHOZ:

Csak egy kis ízelítő a holnap részhez: .... Desszertnek pedig flambírozott Bonnie Alison bosszújába töltve...  Na milyen a cím???? Ne feledjétek: MÁR CSAK 1 NAP!!!!!

1. Díjam

Sziasztok, megkaptam életem 1. díját!!!!! Nagyon köszönöm neked Little Zsoo!!!! Na most, tudom, hogy egy bejegyzést kellett volna csinálnom, de helyette oldal lett :DDD Még egyszer nagyon köszönöm, és holnap új rész lesz babácskák ;)

Új anya?!

B.Ú.É.K!!!!! MINDENKINEK!!! MÉG HA EL IS MÚLT :) Remélem jól telt  mindenkinek ez a pár nap,

és remélem mindenki szupcsi ajcsikat kapott <3 Tudom rég írtam, de most bepótolom, úgy hogy:

2011. November 11.

Teljesen kivagyok. Egész éjszaka táncoltam, gondolkoztam, és táncoltam. De sikerült.... Azt hiszem. Amikor este utoljára táncoltam a koreográfiát akkor jól ment. Persze reggel hulla voltam, azt se tudtam, hogy merre van fent- lent, de valahogy letaláltam a lépcsőn, és megtaláltam a kávé gépet. Miután megittam, vagy 1 liter kávét, úgy éreztem vagyok annyira "friss", hogy nekiveselkedjek a készülődésnek. Felmentem, lezuhanyoztam, fogat mostam, és felöltöztem. Hát mit is mondjak... Tél van... És hideg. És fázok, azt hiszem:
   

Miután felöltöztem, már rohantam is, mivel tudtam, hogy a busz pár másodperc múlva csak úgy száguldozik majd a csúszós úton, a szakadó hóesésben.
Bár az egyel korábbi járattal mentem, de még így is késtem 10 percet. Én egyszerű halandó emberi agyammal azt gondoltam, hogy 10 perc semmiség... Aztán még sem. Mikor beértem, úgy lecseszett mindenki, hogy kígyóként mentem fel a színpadra, mivel "lesüllyedtem" . És ez még nem minden! Nem elég, hogy mindenki engem basztatott a 10 perc késés miatt, de akkor még úgy néznek rám, mint valami féregre! Na kösz szépen srácok, én is szeretlek titeket.... Majd táncolok én még a sírotokon!!! Na mindegy, beálltam az utolsó sorba, legszélső helyre, amint elindult a zene, transzba estem. Nem tudom, hogy azért, mert tegnap későn feküdtem le, és hulla vagyok ma, vagy azért mert kevés kávét ittam, de egyszerűen azt hittem, hogy ott esek össze!!! A mellettem lévő csaj (az Ő helyében remélem, hogy kedvességből) belém rúgott- finoman- párszor, hogy el ne aludjak, de ez sem segített sokat. Aztán bepánikoltam, és össze vissza kapálóztam, és rugdostam, mint egy 5 éves. Na jó az én helyzetemben legyen 3, de lejjebb nem megyek! Valahogy véget ért a szám, a kamerák már nem forgattak, az én lábaim pedig felmondták a szolgálatot, és összerogytam. Nem tudom, hogy minek örültem jobban, hogy mindenki leszarta, hogy elaludtam, vagy hogy nem rúgtak fel. Talán Phil volt az aki észrevett, és még össze is kapart a földről! Ezután odavitt a pulthoz, megfogott egy poharat és csak ennyit mondott: "Ezt érted teszem!" És a pofámba öntött  egy pohár vizet. Erre a válaszom a következő volt: "Te hülye vagy te nem normális?!". És szintén az arcába öntöttem egy KANCSÓ vizet. Ő csak rosszallóan rám nézett, és tovább állt. Most hogy "felébredtem" megigazítottam a sminkem, összeszedtem magam, és újra felálltam a színpadra. A zene ismét beindult. Én pedig "új erőre kapva" táncoltam egy sort. Miután ez is véget ért, kedves menedzserem vigyorgott rám, mint a vadalma. Nem tudom, hogy egy vadalma hogy a francba tudna vigyorogni, de ezt szokták mondani. Phil azt mondta, hogy ezzel vége a mai szereplésemnek, holnap lesz az eredmény hirdetés, úgyhogy  nézem a TV-t elég sűrűn. Hát ez tök jó, szóval a holnapi napomat ezzel fogom elszarni, hogy a TV-t bámulom. Jobb ötlet?? Nincs, hát az jó, mert nekem lenne egy pár... De nem hagytam magam felidegesíteni. Összepakoltam, és haza mentem. Otthon apa MELEG EBÉDDEL (!!!) várt. Amikor megláttam egyszerre tükröződött rajtam az "ez mi ez?", a " mit csináltál már megint?!" és az " apa szeretlek!!!" mondat. Lehuppantam egy székre, és már neki is láttam. Csak úgy faltam a sok kaját, persze tudtam, hogy rendelte, de a szándék a lényeg. És az éhségem. Apa végi nézte hogy pusztítok el egy komplett 3 fogásos vacsorát, aztán belekezdett a lényegbe:
- Szóval ízlett a kaja?- kérdezte. Hát basszus még jó hogy ízlett!! Egy tankot megtudnék enni.
- Apa.... Inkább mond ki, ne kertelj. Mi történt? Megint költözünk, vagy mi? Ugye nem, kérlek mond hogy nem!!! Nem megyek, nem erőltethetsz! Vannak jogaim! - mondtam egyre hangosabban. Mikor befejeztem a kis korúaknak előírt jogokat apa kiröhögött. Kedves gesztus, majd igyekszem viszonozni.
- Jaj kicsim, ne légy buta nem költözünk. Csak annyit akartam neked mondani, hogy..... hogy megismertem egy nagyon kedves hölgyet, akivel már egy ideje találkozgatunk, és meghívott ma minket vacsorára.- mondta. Ja, hogy csak egy új nő?! Akkor nem akadok ki. Sőt! Szerintem itt az ideje, hogy apa találjon végre valakit, aki mellett leélheti a hátralévő rövid idejét. Na jó, azért még sem annyira rövid az az idő, de örülök, hogy tovább tudott lépni anyán...
- Ez nagyszerű apa, gratulálok! És hogy hívják? Kedves? Mármint biztos kedves, de ki az? És én ismerem?- hadartam el a kérdéseket. De még ezerszer ennyi kérdés volt a fejemben.
- Majd mindent megtudsz a mai vacsorán. És kérlek szépen öltözz fel.- mondta és elment. Szóval akkor gazdag a csaj. Hát ez egyre jobb és jobb lesz!!! Nem mintha szeretem a pénzes embereket, de én optimista ember vagyok. Nem kell majd spórolnom az egyetemre! Na jó ez nagyon bunkón hangzott.
Felmentem a szobámba és gyorsan megcsináltam a házikat, meg tanultam egy kicsit, aztán bumm bele az ágyba.
                                                               ****
Már egy ideje aludhattam, mert apa jött föl felébreszteni, hogy készülődjek. Gyorsan letusoltam, és fogat mostam. Kiválogattam a ruhámat, aztán megszárítottam a hajam. Felvettem a ruhámat, és valamennyire megcsináltam a hajam a és sminkem. A hajamat csak egyszerűen leengedtem, a sminkem pedig csak egy alapozóból, egy kis szájfényből, és egy leheletnyi szempilla spirálból állt. És már kész is voltam, a " szép kiöltözéssel". Lerobogtam a lépcsőn, és még egy pillantást vetettem magamra a tükörben. Azt hiszem elmondható rólam, hogy csini vagyok. Magamra erőltettem egy mosolyt, de ez inkább vicsorgásnak sikeredett, ezért gyorsan letöröltem az arcomról, és kimentem. Beszálltam a kocsiba és  bekapcsoltam a rádiót. Hatalmas szerencsém volt, mert az egyik kedvenc számom ment. Hangosan, és önfeledt éneklésemet apa törte meg, amikor beszállt a kocsiba. Ő persze egyből  lehalkította -,- Eléggé látszott rajta, hogy halálra izgulja magát: nagyokat nyelt, hideg verejtékek jelentek meg a homlokán, és úgy az egész teste egy nagy görcs volt. Megnyugtatás képen megfogtam a kezét, és bíztatóan rámosolyogtam. Ettől talán kicsit megnyugodott, de csak egy percre. Aztán újra tiszta ideg volt. Az út csöndesen telt. Még a rádió sem hallatszott. Mikor odaértünk, gyanúm miszerint a nő gazdag, beigazolódott: egy palotával találtam szembe magam!!! Hatalmas kert, ház, parkoló.... Csak néztem, mint Rozi a moziban. Apa csöngetett, amikor egy kedves ( de picit ismerős hang) beleszólt a kapu telefonba:
- Igen?- kérdezte
- Mi vagyunk, jöttünk a vacsorára!- mondta boldogan apa. Az előbbi izgalom egy cseppet sem látszódott rajta. Ezek szerint nagyon szereti ezt a nőt...
- Máris nyitom Dave!- mondta a hang izgatottan.
A kapu kinyílt, mi bementünk, és már csak 1 ajtó választott el, a talán következő anyámtól. Talán még apánál is jobban izgultam, mert valamiért nagyon ismerős volt a hang, de sehogy sem passzolt össze egyik ismerősömmel sem! És ez nagyon bosszantott! Gondolat menetemet magassarkú cipők halk kopogása zavarta meg. Majd az ajtó kinyílt. És én azzal a 2 személlyel álltam szembe,akit boldogan a kútba löknék...


Nagyon sajnálom, hogy még csak most tudtam részt hozni, de vacakolt a gép!!! Ígérem, hogy még EZEN A HÉTEM HOZOM A KÖVETKEZŐ RÉSZT!!!!!   Puszillak titeket: Klauuuu