Jó kislány?!

Először is köszönöm 2 új feliratkozómnak (Remembers; CARLy)Ez a fejezet 2 részes, a második felét holnap rakom fel! Kérlek titeket ha tudtok komenteljetek  de persze nem kötelező, remélem tetszeni fog, és jó olvasás
Puszi: Klau <3

2012 November 5.

Pár nappal ezelőtt tettem egy olyan dolgot, amire csak a pillanat tört része alatt voltam büszke. Aztán persze megbántam. De most ebből az új helyzetből átgondolva lehet, hogy mégsem volt olyan rossz dolog.
Inkább kezdem az elejéről:
Szóval. Mikor reggel felkeltem furán éreztem magam. Kicsit szédültem, meg fájt a fejem, de gondoltam én hülye, hogy biztos csak a klíma változás miatt van. Hiszen tegnap mondták be, hogy ma melegebb lesz. És így is volt. 
Az eredeti ruha költeményem a megszokott farmer, és póló lett volna. De, mint kiderült, minden nadrágom mosásban van. HOGY.... HOGY LEHET EZ???!!!!! AMIKOR VAGY EGY TUCAT VAN???!!!!! NEM ÉRTEM!!!!!
Na mindegy. Így mivel nadrágom nem volt, szoknyát vettem fel. Na most én nem vagyok nagy szoknyás, utoljára akkor szerettem, amikor még normális lábam volt. Nem maradt más választásom:
  

Reggelizni már nem volt időm, pedig rohadt éhes voltam!!! Bár mondjuk a buszt így is majdnem lekéstem.
Épp, hogy beértem suliba, már mindenki engem kukkolt szoknyában (persze kedves hím nemű társaim tátott szájjal, nő nemű társaim "hánynom kell" fejjel) Gyorsan beraktam a könyveimet a szekrényembe és már suhantam is.... Vagyis suhantam volna, hogy ha nem állítanak meg. Cassie volt. Megint megkérdezte, hogy nem akarok-e velük ebédelni. És erre a válaszom:"Én azt hittem mindig együtt eszünk, de ok." Tudom, frappáns a megfogalmazásom. Persze ezen Cassie csak nevetett. Ezután Spenc jött oda hozzám:
- Szia, rég beszéltünk.- mondta
- Igen, hát kicsit kevés időm van :).
- Figyelj, úgyis egy óránk lesz, mi lenne, ha mellett ülném. És beszélgetnénk kicsit?- kérdezte
- Öm... Oké persze. Akkor megyünk?

Beértünk, de persze egyből jött a tanár. Mr. Fricz igazán szexi, de úgy tűnik valaki tegnap csúnyán kikosarazta, mert az óra közepén felkiált, hogy"szabad foglalkozás" és bealudt.

Spencerrel kihasználtuk az alkalmon, és egészen kicsengetésig beszélgettünk:
- És hogy, hogy Cassie-kel lógsz?- kérdeztem
- Alison "elhagyott". Kicsit be volt nyomva, és azt mondta, hogy ha nagyon akarom, akkor elmehetek. Én meg fogtam magam haza mentem, és öröm táncot jártam.- mondta mosolyogva
- Ez tök jó, akkor gondolom együtt ebédelünk.
- Minden bizonnyal. De mond csak, mi van veled meg Adammel??? Mármint, tudom, hogy nem az én dolgom, csak tudod olyan furcsán néz rád.- mondta
- Hát igazából.......semmi. Csak egy kicsit összezörrentünk, de nincsen semmi gond.- hazudtam
- Nézd Bonnie...... Én látom, hogy, hogy  néz rád Adam. Kis korom óta ismerem, és pontosan ezért tudom, hogy ez nem a dühös tekintete.....- mondta
- Akkor mégis szerinted ez melyik tekintete??????- kérdeztem megjátszva
- Vágyakozó.... Olyan, mintha vágyna rád, mintha elérhetetlen lennék neki. Utoljára Cassie-re nézett így, amikor összejöttek.....- suttogta- De mindegy. Nem az én dolgom.
- Tudod Spencer... Az egyik dolog amit nagyon bírok benned az az, hogy belelátsz az emberek fejébe. Félelmetes, hogy kitudod szűrni az igazságot. És a másik pedig az, hogy békén tudod hagyni az embert.- mondtam kicsit rekedten
- Hát igen, ezt sokszor megkapom. De tudom, hogy mikor kell abbahagyni. És ez szerintem jó.... Azt hiszem...- mondta kicsit bizonytalanul
- Ne légy bizonytalan!! Ez tényleg egy remek adottság.-mondtam
- Köszi Bonnie :)
És ekkor kicsengettek, sőt, még a tanár is felébredt. Spencerrel kimentünk a teremből, de külön váltunk. Míg ő jobbra ment, én balra. Micsoda csoda!!! :DDD
Már éppen indultam volna vissza, amikor egy árny megjelent mögöttem. És ő nem volt más, mint DART VEDER LÁNYA!!!!! Na jó.... csak Stephanie volt, de szerintem nincs sok különbség. Miután túléltem egy kisebb fajta szív infarktust megszólaltam:
- Te mégis mit keresel itt???- kezdtem udvariasan
- Csak a tegnapi kis "incidensről" akarok beszélni. Még nem volt alkalmam rendesen megköszönni. Úgyhogy  köszönöm, hogy tegnap kiálltál értem.- mondta
- Miért van egy olyan érzésem, hogy e mögött, még más is van???- kérdeztem
- Na jó.... Igazából azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Bocsánat, hogy olyan csúnyán bántam veled. És igazatok volt. Alison nem ember. Ő valami fura ember és Halálfaló kreáció lehet, amit az UFÓ-k küldtek ránk :DDD- mondta nevetve. Ezen persze én is nevettem.
- Hát igen. Ezek tuti, hogy az UFÓ-k voltak.-mondtam
- Tudod, eljöttem Ali-től. Nem is értem, hogy miért lettem a barátja, talán azért, mert az oviban neki 48 darabos zsír kréta készlete volt..... Nem lenne kedved velem kajálni???- kérdezte hosszú csend után
- Hát tudod, szívesen ebédelnék veled.... de már elígérkeztem.... Cassie- nek.....- mondtam
- Ó, értem...- mondta kicsit csalódottan. Nem akartam egyedül hagyni. Hiszen most olyan kis gyámoltalan lett A. nélkül:
- És mi lenne, ha te is velünk lennél???- kérdeztem
- Ööö... Oké köszi, de biztos, hogy ez a többieknek is tetszeni fog???- kérdezte kicsit bizonytalanul
- Amiatt ne aggódj. Elintézem.- mondtam
- Köszönöm.- és megölelt. Látszott rajta, hogy tényleg nagyon örül neki, hogy többé nincs A. uralma alatt. De ez azért mégis meglepett.
Steph elsietett mivel órája jött.  De egész végig (még órán is) azon gondolkodtam, hogy mi történhetett. Mármint, mit csinálhatott Alison, hogy egyszerre mindenki csak úgy ott hagyja??????!!!!!!!

                                                                             *~*~*
Nos, ha a mai nap eddigi történését figyeljük... Már megmondhatjuk, hogy kicsit sem átlagos.
Mit is mondjak, megszoktam, hogy az ebéd szünet MINDIG fura, és SOHA SEM nyugodt. Így ez sem volt máshogy. Mielőtt még bementem volna Steph megkeresett, ezért EGYÜTT mentünk be...... Konkrétan annyira ledöbbent az egész suli, azon - egyáltalán- szóba állunk egymással, hogy kiesett a szájukból a kaja!!!
Nem viccelek, az egyik gyerek még LE IS ESETT A SZÉKÉRŐL!!!! Kritikus a tömeg.... Na de azt nem hittem, hogy a mindig kedves, bálos és aranyos Cassie is szúrós szemmel néz  majd ránk:
- Ööö... Biztosan jól vagy Bonnie???- kérdezte megvetéssel a hangjában
- Persze, tökéletesen. Emberek... gondoltam, nem baj, ha ma Stephanie is velünk ebédel.- mondtam
- Te meg vagy zakkanva?!- kérdezte Adam
- Ugyan már! Nem a annyira rohadék, mint gondoltuk. És Cassie, én azt hittem te mindenkit bírsz!
- Mondtam, nem kellett volna ide jönnöm...- suttogta mögöttem Steph
- Hát..... Végül is..... csak egy ebéd. Mi gond lehetne?- mondta Cassie, azzal leültünk melléjük.
Tényleg nem volt vészes. Sőt! Tök jól elvoltunk, egy csomót beszélgettünk, és szerintem a többiek is belátták, hogy Stephanie tényleg nem annyira rossz ember. Persze nem akarok mindent elkiáltani, hiszen még csak most ismertük meg igazán. De legalább kapott egy esélyt. És ez már valami!!!
Minden szépen is alakult, amíg BUMM....... BE NEM LÉPETT!!!! Olyan volt, mint egy villám csapás! Meglátott minket, és se perc alatt szembe találtam magam....ALISONNAL!!!:
- Nahát.... Hát már te is Stephanie??? Csak nem te is otthagysz?! Mond csak hol hagytad a józan eszed?! Spenceren még nem lepődök meg, de rajtad??? Nem emlékszel.. Hogy miket beszéltünk róluk. Hogy... hmmm... hogy is fogalmaztad ócska szemétládák???? Ezt használtad, ugye??? Jól emlékszem, még fel is nevettem rajta.....- gondolkodott el rajta Alison.De ekkor Steph közbe szólt:
- Igen... Jól emlékszel, mint mindig. Te tudod, megváltozott a helyzet. És most már az "ócska szemétládát" más emberre használnám.... Kire is? Jaj hát persze.... RÁD.- állt fel Stephanie, s ezzel kihívta maga ellen a sorsot. De persze A sem hagyta ennyiben a dolgot, így jöttek a rosszabbnál, rosszabb gondolatok, és trágár szavak. A vége majdnem megint kaja dobálásba torkollott, ezért inkább elrángattuk- szó szerint- Stephaniet az ebédlőből.
És utána meg engem cseszegettek a többiek, hogy "mi megmondtuk" meg hogy " többször ez ide ne jöjjön".
Jó, mondjuk abban az egyben igazuk van, hogy Steph kora ellenére gyerekesen viselkedett, és hogy nem tudta magát visszafogni, de Alison hergelte fel!!! A jött oda hozzá, és Ő kezdte el az egészet!!! Nem is tudom.... Lehet, hogy mégsem kéne megbízni Steph- ben. De olyan jó fej szokott lenni, mármint amíg Alison nem kavart be addig tök jól elvoltunk!
Ebből már nagyon elegem van!!! Hogy Alison mindig mindent tönkre tesz! Le kell állítanunk, de hogy?! Hiszen a fél sulit rettegésben tartja! Ezen a problémán csak egy valami segíthet... STARBUCKS KÁVÉ!!!!!